Teljesen megrökönyödtem. Női alakot öltött. Hosszú fekete haja, és gyönyörű barna szeme volt, a nevét sajnos nem tudom. Odajött hozzám és megszólított: -„Én Jézus Krisztus hírnöke vagyok és azért jöttem, hogy megvilágosítsam az embereket. Uram nemsokára követ engem. Ismét eljön, hogy ítélkezzen jó és rossz között.”

–„De pont karácsonykor, amikor mindenki békés és jó szándékú? Nem inkább jutalmaznia kéne minket Jézusnak?” kérdeztem én megdöbbenve és remegve.

-„Hol élsz te, biztosan a földön? Már a Mennyben is érezzük az óriási szeretetlenséget. Már mi is látjuk és halljuk azt a rengeteg káromkodást, lopást, csalást, gyilkolást! Most jött el az ideje a számadásnak! Az emberekből kiveszett a hit és a szeretet. Ma éjjel eljön a Krisztus és mindennek vége lesz…”- Ismét vakító fény támadt, megremegett a föld, majd eltűnt az égi hírnök.

Percekig álltam ott némán és megrökönyödve. „Szóval igaz minden, pár óra és itt a világvége”, félve ismerem be magamnak. Sírtam, de úgy, ahogy eddig még sohasem. Kezem-lábam reszketett a halálfélelemtől. Egyetlen vágyam csupán az volt, hogy otthon lehessek a családommal, semmi más nem érdekelt. Nekik persze nem mondtam semmit, csak este elalvás előtt átöleltem mindnyájukat és halkan a fülükbe súgtam a legőszintébben: „szeretlek titeket, akármi legyen is holnap!” Bár nagyon féltem, valamiért mégis hamar elaludtam, még éjfél előtt, 2005 évvel az után, hogy a kis Jézus először megszületett.

És reggel felébredtem! Körbenéztem, de minden olyan volt, mint régen, a feleségem békésen alszik mellettem. Mindez azt jelenti, gondoltam reménykedve, azt jelenti, hogy még élek…

Miután örömömben mindenkit felébresztettem, készülődés közben eszembe jutott az aznapi álmom… Egy kedves arc jelent meg előttem, melyen meglátszott az óriási szenvedés nyoma. Csupán pár szót mondott, de azok örökre a szívembe vésődtek: -„Bár már nem jár helyes úton az ember, mégis megkegyelmezek neki. Már nem tudja mi az a hit, sem azt, hogy mi a szeretet. Adok neki még egy esélyt, cserébe csak egyvalamit kérek: szeress mindent és mindenkit!”

Most már értem! Az emberiség egy utolsó esélyt kapott most az életre. Ezt már nem szabad elpazarolni, hiszen ebben van az utolsó reményünk… Karácsony mától új jelentéssel bővült, ezen túl az emberek újjászületését is jelképezi, ha élünk a lehetőséggel, de csak akkor.

Vettem a kabátomat és indultam András atyához, ahogy tegnap megígértem. Közben csak négy szó járt a fejemben: „Szeress mindent és mindenkit…”!

Komáromi István