|
UFO-k, jelek és életek
Lukács Borbála 2006.02.04. 12:31
UFO-k, jelek és életek
Joggal hihetnénk azt, hogy annyi földönkívüliekkel foglalkozó film látott már napvilágot, hogy ennél többet már kitalálni sem lehetne. De évről évre csalódnunk kell. Ez történhetett úgy 2 évvel ezelőtt is, amikor M. Night Shyamalan, a Hatodik érzék és A sebezhetetlen rendezője előrukkolt új alkotásával, a Jelekkel.
Az azóta eltelt idő alatt csak pár képkockával találkoztam a moziból, anno nem tudtam magam rávenni a borzongásra. Az ismerőseim pedig jobbról- balról azzal bombáztak, hogy hogyan bírtam lemaradni erről a szenzációsan hátborzongató filmről. Ekkor viszont már örültem annak, hogy mégsem volt hozzá szerencsém, egészen három héttel ezelőttig, amikor is megnéztem a tévében. A félelmem viszont már túl hamar éledezni kezdett, már mikor 8(!) órakor elindult a műremek. Ezen kellően meg kellett, hogy ütközzek, és azon is, hogy csak a 12- es karika jelzi az elkövetkező fene nagy rettegést. Hova lett hirtelen az az elővigyázatosság és féltés, miszerint ezek a műsorok a gyerekeket természetes fejlődésükben gátolják? Hiszen ma már lehet, hogy az ártatlan Micimackót is korhatárosnak tekintik, de a thrillerek csak úgy sugározhatók? Na szerintem ez a félelmetes, nem az, amit később látnom kellett.
Különös események zajlanak egy csendes amerikai kisváros farmján. Valaki óriási, kör alakú tisztást vág a kukoricásba. A farmer Graham Hess (Mel Gibson), a város egykori lelkipásztora próbál nem foglalkozni a rossz tréfával, de a jelek csak sorra szaporodnak, a Hess család pedig egyre jobban fél, csak még azt nem tudják, mitől. Talán nem is vicc ez az egész? A kutyák megvesznek, a víz megposhad, a városka retteg. Az egyetlen, aki még képes volt józan maradni, az is elhiszi már, hogy ez nem lehet véletlen. Hiszen lehet, hogy nemsokára a gyerekei életéért kell küzdenie. És ekkor megjelennek.
A dráma mellett humor is áthatja a mozit. Gondolok itt a gyerekek és később a testvér, Merill ( Joaquin Phoenix) alufóliasapkájára, aminek segítségével majd nem látnak a gondolataikba a földönkívüliek. Nagyon nyerő volt még Gibson és Phoenix arcjátéka is, amely egy kissé enyhített a tragikus hangon. A szereplők nem jók és nem is rosszak, hanem szimplán csak emberiek. Így nem nehéz velük azonosulni.
A felesége halála után hitét vesztett pap a film végén mégis visszatér Istenhez. Fia megmenekülése a haláltól ráébreszti őt arra, hogy mégis vannak erők, amik távolról vigyáznak rá és családjára. Az idegenek nem ismert okokból mégis eltávoznak a Földről, s jelenlétük pozitív eredménnyel zárul: egy szétszakadt családot „taszítanak” újra egymáshoz.
Shyamalan nagyon ért ahhoz, hogy fokozza a feszültséget. Egészen a film végéig nem mutatta meg teljes egészében a félelem tárgyát- az idegeneket. Sejteti, de nem fedi fel őket. Ezért okozott totális csalódást, amikor bemutatta. Paff!!! És hogy Merill Hess, az egykori baseball- kiválóság ütőjével számol le a betolakodóval, egyszerűen egy világot omlasztott össze bennem.
Összegezve a Jelek egy egyszerű szerkezetű, de mély lelkületű alkotás. Kevés szereplős, egyhelyszínesnek mondható darab, melynek fő mondandója a kimondatlanban található. Én nem éreztem utána azt a katarzist, amit mondjuk egy thriller után várnék. Csak azon kaptam magam, hogy elmosolyodtam. Úgy gondolom, ha valaki Shyamalan munkáira kíváncsi, inkább kezdje ezzel, hogy ne csalódjon a többihez képest. Annak fog igazán tetszeni a film, aki szereti a lassú tempót, és a szárnyaló láthatatlant. Bevallom, én ezen alkotás kapcsán most- kivételesen - nem tartozom közéjük.
Lukács Borbála
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
