A karácsony régen és ma

Közeledik a karácsony, az év legfontosabb ünnepe. De mit is jelent ez igazából? Lehetséges, hogy ez a sötét téli időszak fénypontja? Miből nyeri a varázsát?

A karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor csak az számít, hogy együtt legyünk, együtt és egymásért. 

Ez volt az a nap, amelyen egykor az egyiptomiak, a szírek, a perzsák, a görögök és a rómaiak ünnepelték fény-, és napistenük születését. Mindenütt áldozati ünnepeket tartottak. A keresztény hitben ez a nap Jézus Krisztus születését jelképezi. Nem tudjuk pontosan mikor is volt ez, de tudták hogy az üdvözítő magát a világ világosságának nevezte, így születésnapját a fény napján ünnepelték. A Krisztus utáni IV. századtól december 24-ét szentestének nevezzük. Az évszázadok során egyre több hagyomány kapcsolódott a karácsonyhoz, így a középkorban Luther Mártonnak köszönhetően kialakult az ajándékozás szokása is. A fenyőfaállítás 1606-os esztendőből származik Strassbourgból.
Különböző környezet, különböző emberek, különböző szokások… Ez az igazság is érvényes a karácsonyra. Éppen ezért míg nálunk a Jézuska, addig Nyugat-Európában Santa Claus hozza az ajándékokat. Ő egy kedves fehérszakállú, pirospozsgás, idős apó, aki szánnal látogatja meg a gyerekeket, és Lapföldön él. Magyarországon a Mikulás december 6.-án hozza az ajándékokat, melyeket a gyerekek megtisztított csizmáiba rak. A rosszak viszont virgácsot kapnak. Angliában és Amerikában a gyerekek ajándékaikat harisnyákba kapják, melyeket maguk kötöttek.

A díszítés mindenütt meghatározó, részben ez adja az ünnep hangulatát. Az északi népek szívesen használják a fagyöngyöt, mert egy skandináv történet szerint a szeretet jelképezi. Aki alatta áll meg lehet csókolni.

A karácsonyfa-állítás elterjedt szokás, például Magyarország és Németország minden részén jellemző; ez a szokás Franciaországban viszont csak Elzászban terjedt el, más területen betlehemet állítanak, ahova az ajándék is kerül. A díszítése is változó, egyedül hazánkban akasztanak szaloncukrot a fára. Az ajándék is a fa alá kerül. Az olaszországi szenteste középpontjában is a betlehem áll, köszönhetően Assisi Szent Ferencnek, aki élő állatokkal körülvett, fából készült jászolt állított fel. Az olasz gyerekek csak január 6-án kapják meg ajándékaikat Befana-tól, a jóságos boszorkánytól.

A karácsony megítélése nem népenként, hanem személyenként változik. Sokan szeretik és várják, de egyre többen csak nyűgnek tekintik. Az ünnep mára elüzletiesedett, melyből hatalmas hasznot húznak a különböző vállalatok és bevásárlóközpontok. Már kora novemberben beindul a „karácsonyi láz”. Mindenhol megjelennek az égősorok, a karácsonyi hangulatra buzdítva.

Ahogy az ember idősödik, egyre kevésbé érdekli a karácsony, és leginkább tehernek tekinti, melyet a karácsonyi ajándékok beszerzése okozta stressz, csak fokoz. Pedig a gyerekek szinte egész évben ezt várják. Mindenkinek kell egy biztos pont, amiben hihetnek, az ő számukra ez a karácsony.

BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNUNK MINDENKINEK!

Varó Krisztina

Öhler Katalin

Komáromi István