Újra itt a december, avagy a karácsonyról, másképp

„Úristen! Már megint december van! Mindjárt itt a Karácsony! Jaj, de várom már!”

Így vagyok ezzel én is. Annyira szeretem, amikor az egész házat átjárja egyfajta érzés, ami csak ekkor van, ”a karácsony szelleme”. Minden annyira szép és idilli, mint máskor soha. Szeretem, mikor már minden tetőtől talpig díszbe borult, és közeleg az ünnep.

Ám annyi előkészületet igényel, annyi fáradozást… Gondoljunk csak bele:
Ajándékvásárlás. Annyira nehéz megfelelő ajándékra lelni, olyanra, aminek az illető tuti örülne. Annyi időbe telik, míg megszerezzük, és a zsúfolt plázákban bárhova nézünk, mindenki tiszta idegbeteg és rohangál össze-vissza, mert fogalma sincs, hogy kinek mit vegyen. Ez annyira aggasztó… Ha végül nagy nehezen rábukkanunk a megfelelő ajándékra, akkor örülünk, hogy ennek a herce-hurcának is vége, eggyel kevesebb dolgot kell már csak megcsinálnunk.
A következő nagy dilemma a fenyőfa megvásárlása. Órákba telhet, míg megtaláljuk a megfelelőt, hiszen mindig van, ami miatt mégsem jó az, amit már épp kinéztünk, és amikor már sokadjára nézzük végig az egész kínálatot (kb. 200 fa), rájövünk, hogy mégis az első volt a legmegfelelőbb.

Rokonlátogatás… Na igen, gondolom mindenki ismeri a „jaj, vegyél csak még egy szelet süteményt, még alig ettél valamit” szindrómát. Pedig már tényleg eleged van az evésből, mert már úgy érzed, hogy most legalább két hétig nem fogsz tudni enni semmit, és ha legyűrsz még egy szelet sütit már rosszul leszel…

De nem folytatom a sort, mert az apróbb kellemetlenségeket feledteti a család körében töltött ünnep; a hosszú, átbeszélgetett téli esték, a mindent betöltő illatkavalkád.
A hangulat pedig leírhatatlan és ez az, ami a Karácsonyt az egyik legszebb ünneppé teszi.

Boldog Karácsonyt!